Nyár, utazás és persze rádióvételi tapasztalatok – ezúttal Olaszország északi részén, az autonóm Dél-Tirolban, Meran (Merano) festői szépségű városában. Az osztrák-olasz határt átlépve a német mellett megjelentek az olasz feliratok a helységnévtáblákon – de mindenütt megmaradtak a német jelölések is. Ugyanez érvényes az analóg FM adókra is: az olasz oldalon továbbra is kitűnő minőségben foghatók az osztrák ORF közszolgálati adói, az itteni németajkú lakosság ellátása érdekében. Az igazi meglepetés azonban a szállodába érkezve jelentkezett, miután a magammal hozott Sangean DAB+ rádiómmal megnéztem, mi a helyzet a digitális adókínálat terén.
A mindössze néhány másodperces pásztázás során folyamatosan nőtt a fogható adók száma a kijelzőn, míg végül az impozáns 72-es számnál állt meg a számláló. Az adókat végignézve az FM-sáv szintén lenyűgözően sokszínű kínálata a DAB esetében hatványozottan jelentkezett: a helyi és országos olasz adók mellett (RAI 1, RAI 2, RAI 3) mellett a dél-tiroli rádiós és televíziós műsorszolgáltató, az RAS jóvoltából az osztrák közszolgálati rádiók (Ö1, Ö Tirol, Ö3, FM4), a svájci RSI, Swiss Jazz, Swiss Classic és Swiss pop), valamint a német (bajor) közszolgálati adók (Bayern1, Bayern2, Bayern3, BR Klassik, BR Heimat) is kitűnő minőségben foghatók. Nem beszélve természetesen a számos helyi kereskedelmi és közösségi rádióról, amelyek a legkülönfélébb kulturális, zenei, vallási, politikai és információs igényeket kielégítik – mind olasz, mind német nyelven.
Képzeljük csak el, ha ugyanez a színes médiakínálat és határokon átnyúló nyelvi pluralizmus jellemezhetné például az erdélyi, felvidéki, délvidéki és kárpátaljai rádiós (és persze televíziós) étert. A digitális technológia nyújtotta előnyökkel mindez megvalósítható lenne – persze pénz és politikai akarat nélkül nehezen képzelhető el, hogy maholnap a határon túli területeken is jó minőségben (vagy egyáltalán valahogy) fogni lehessen a hazai adókat – nemcsak műholdon keresztül, hanem földi adóhálózat segítségével.
Visszatérve a kétségkívül gazdagabb Dél-Tirol példájához, a digitális rendszerben sugárzott adók ma már a korszerűbb tömörítést használó DAB+ rendszerben foghatók, de mivel ezen a vidéken már jónéhány éve népszerű a digitális rádiózás, az elsősorban a kezdetektől fogható osztrák, német és svájci adók a legutóbbi időkig még a régebbi, MP2-es tömörítést használó DAB szabvány szerint szóltak. Érdekes viszont, hogy az úgynevezett diakép-szolgáltatás, tehát az épp hallható zeneszámhoz tartozó lemezborító, az aktuális műsorszám egyéb kísérő ábráinak megjelenítése a régebbi DAB-rendszerben is kiválóan működött, jóllehet a DAB+ melletti egyik érvként a szaksajtó épp a slide, azaz diakép-funkció meglétét hozta fel érvül. Az viszont kétségkívül igaz, hogy öt frekvenciablokkal (10B, 10C, 10D, 12A és 12C) nem lehetne 72 adót jó minőségben sugározni DAB szabvány szerint, erre az AAC+ tömörítést alkalmazó DAB+ képes csak.
Összegezve tehát a meráni példa jól mutatja a digitális földfelszíni rádiózásban rejlő lehetőségeket, amelyeket érdemes lenne az idén huszonkét éves magyarországi digitális rádiózás évfordulóján hazánkban is hatékonyabban kiaknázni. Ahogy a dél-tiroli gyakorlat is mutatja: a kínálatot bátran lehetne színesíteni a hazai rádiós szolgáltatók mellett akár néhány külföldi adóval is. A budapesti DAB+ műsorsugárzás indulásakor például a Swiss Jazz, Swiss Pop és Swiss Classic is szólt – ezeket az adókat jelenleg az Antenna Hungária MinDig TV-s szolgáltatásán belül a HbbTV szabványú televíziókon, internetről ma is lehet hallgatni az egész országban. A DAB+ platformra visszakerülve viszont kevésbé körülményes módon szólhatnának az igényes zenei adók, a jelenleginél sokkal vonzóbbá téve a digitális kínálatot.
Doga
