A terület iránt érdeklődők emlékezhetnek arra, hogy a NASA először 2013-ban próbálta ki a lézeres bolygóközi kommunikáció rendszerét, amelyet akkor az új holdkutató szonda (LRO, Lunar Reconnaissance Orbiter) segítségével valósítottak meg. Azóta folyamatosan dolgoznak a platformon, itt pedig hamarosan újabb fontos mérföldkőhöz érkezünk.

A Laser Communications Relay Demonstration (LCRD) névre keresztelt projekt részeként igyekeznek létrehozni az új hálózatot, amely az alacsony orbitális pályán kívüli, majd pedig a Holdon lévő különböző eszközökkel folytatott folyamatos kommunikációt biztosítaná. A nagy sebességű bolygóközi internet azonban nemcsak a kommunikációban, de a jóval nagyobb letöltési iramban is segíthet, hiszen itt a szakemberek szerint akár tízszeres, netán százszoros is lehet az eltérés az eddig használt rádiófrekvenciás megoldásokhoz képest, ami nyilván azt jelentené, hogy a különböző szondákról visszaérkező adatokat jóval gyorsabban tudnánk megszerezni és ezt követően kiértékelni.

Legalább ilyen fontos előny, hogy a lézeres rendszer méretét tekintve sokkal kisebb az RF-változatoknál, ami egyben az erre kijelölt eszközök súlyát és fogyasztását is csökkentené. A soron következő lépést jelentő LCRD a tervek szerint hosszú éveken keresztül üzemelne, így a NASA fokozatosan tökéletesítené azt, ahogy az ezzel kapcsolatos tudás is kibővül. A rendszerre épülő új lézeres terminál 2021-ben repülne a Nemzetközi Űrállomásra, ahol a visszaküldött adatok másolatát továbbítaná tesztelési és ellenőrzési célokból, itt pedig arra is igyekeznek majd választ találni, hogy a rendszer miként üzemel az eltérő környezetben, eltérő viszonyok között.

Az első lépcsőt követően további munkára lesz szükség, ahogy azt a rádiófrekvenciás kommunikáció területén is láthattuk, ám ez mindenképpen fontos áttörés lesz majd az űrkutatásban.

Doga

Forrás: www.sg.hu